Már csak 4 Quimby-számnyira lakom a munkahelyemtől. Jó néhány évig biztos itt fogok még lakni, jó néhány évig biztos itt fogok még dolgozni. Úgy tűnik én mégiscsak lehetek ilyen megkövült szobor... Hiába is vár erre a felvetésre más választ tőlem az említett zenekar, amidőn én épp egy téren vágok át, s még Géza fejedelem szobra is unottan néz le rám közben, éjfél után néhány perccel. De legalább szabadon énekelhetem a következő sort az ég alatt, hisz nem is hallja senki sem: "ócska színész bábok színpadán"!
Quimby : Homo Defektus
Nem lehetsz ilyen megkövült szobor
Ócska színész bábok színpadán
Az egyetlen elveszett való
Halott turista egy kísértetgondolán
Innen nézve üres és silány
Makogó mirelit Isten figyel
Macskáknak játszik Honky-tonk zongorán
Egy skizoid Mikiegér, mer' ő látni égi jel
Sebesült szárnyak a műtőasztalon
A bokorban zombi álom lapul
A TV-showban lángoló Babylon
Krisztus a Lipóton gyűlölni tanul
Egymásnak feszül megannyi akarat
A vágytól kataton görcsben zihál
Sáros a nyelvem vér és salak
Az ólom Napóleonon bosszút áll
Itt vagyok hát, kaput nyissatok
Halljátok átkozott nevem
Pofozzatok fel, bajszos angyalok
Mutassátok, hol van a szerelem
Feldobtam és az élére állt az érem
Csöndes háború, néma fegyverek
Semmi sem lesz ugyanúgy, mint régen
Egyszerre szép és egyszerre szörnyeteg...
És mondá